Ezen preventív koncepció lényege, hogy a mind több vonatkozású és egyre magasabb-szigorúbb artisztikus-szcientifikus-spirituális adekváció-exigencia-korreszpondencia kritériumokhoz-normákhoz-nívókhoz folyamatosan adaptálódó (divergáló-konvergáló) egyre autentikusabb-originálisabb, egyre penetratívabb-komprehenzívebb, egyre szubtilisabb-komplexebb, egyre intenzívebb-extenzívebb kreativitás-generativitás, alkotó-teremtő erő szenzorikus-szenzitív, pszichés-emocionális, mentális-intellektuális, spirituális-transzcendentális, transzszubsztanciális-transzmutációs kulturális-civilizációs spektrumú introverzív-extroverzív kiművelése mértékében oltódik ki az emberi egyén és közösségei mind több vonatkozású konkrét és absztrakt természetű destruktív-degeneratív szuicid-homicid hajlama, késztetése. Tehát paradox módon senki sem tehet jobbat és többet embertársaiért, az anhropoid-homonoid fajért, az Élet fejlődéstörténete kiteljesedéséért, minthogy Erich Fromm-i értelemben "önszeretet-et" ("self-love") tanúsítva műveli mind több vonatkozásban önnön alkotó-teremtő képességét. Ez a limitálatlanul progresszív kultúr-egzisztenciális orientáció-attitűd-habitus ily módon voltaképpen az egyéni érdek és a közérdek --- jogpozitivista patriarchális társadalmakban föloldhatatlannak látszó --- ellentmondásának kioltódását is eredményezi. Miért? Mert az artisztikus-szcientifikus-spirituális vonatkozásban egymással mindinkább harmonizáló egyre dinamikusabb követelményszintekhez mint limitálatlanul progressszív referenciákhoz való igazodás alapján szerveződő individuációs-perszonalizációs maturáció törvényszerűen vonja maga után a szocializációs-humanizációs maturációt, a homonoid-anthropoid evolúciót és fordítva, mert lényegében az individuáció -perszonalizáció és a szocializáció-humanizáció, illetve a hominizáció-antropizáció folyamata lényegében egyazon emberi valóság három vetülete. Önmagunkhoz és embertársainkhoz, illetve az emberi fajhoz, sőt magához az élő természethez való viszonyuk érettsége alapvetően azonos minőségű. Senki sem viszonyulhat érettebben önmagához, mint embertársaihoz, az emberi fajhoz vagy akár az élő természethez.
Bár az ember önmagában-egyedül autonóm-szuverén, autoritatív-liberatív individummá-perszonalitássá szervezheti önmagát, az úgynevezett erős "civil társadalom" megteremtéséhez az autonóm-szuverén személyiségek "perszono-szocio-judiko-polito-kulturális szinergizmusa" szükséges. Egy limitálatlan progresszivitással "biophil-vitophil" irányultságú "civil társadalom", vagyis az Élet kiteljesítésére mind több vonatkozásban "nyitott társadalom" az egyre magasabb-szigorúbb artisztikus-szcientifikus-spirituális adekváció-exigencia-korreszpondencia nívókhoz adaptálódása mértékében a lehető leghumánusabb és egyszersmind leghatékonyabb módon orvosolja az addiktivitás, a kriminalitás, a terrorizmus konkrét és mind absztraktabb fajtáit és formáit. Hogyan? Úgy, hogy nem magukat a beteges tüneteket kezeli, hanem a tudat, a tudatelőttes, a tudattalan, a mélytudattalan, a kollektív tudattalan; a civilizációs és a genomikus tudattalan egyre összetettebb és mind nagyobb mélységéig hatóan segít mind több vonatkozásban egyre magasabb realitás-adekvációjú, egyre magasabb realitás-veritás szinkronizációjú homonoidává-anthropoidává progrediálni, re-organizálódni. Hogyan? Elsődlegesen úgy, hogy funkcionálisan-operatíve immanens-inherens gratifikációjú-penalizációjú autonóm motívummá erősíti a limitálatlanul progresszív kultúr-egzisztenciális ön-revizió, ön-korrekció, ön-perfekció igényét.
Limitálatlan progesszivitással fejlődő jogrendű-közrendű és ezen tényleges progresszivitás mértékében egészséges társadalomban a mind emberibb emberként létezés perszonóm-szocionóm, judikonóm-politonóm, homonóm-antroponóm, vitonóm-kozmonóm maturációs-evolúciós törvényeit (a legemberibb alapkutatás tárgyai !) limitálatlan progresszivitással kutató-fejlesztő, modellező-tesztelő --- és ezen tevékenység mértékében autonóm-szuverén (!!!) --- "par excellence" individum-perszonalitás szabadon alkothathatja, teremtheti meg önmagában a mind prospektívebb antropológiai jővő "perszonalitás-humanitás prototípusát".
Összegzésképpen: az ember és szűkebb-tágabb léptékű közösségei az emberként létezés megmérettető erőpróbáira adott egyre magasabb művészi-tudományos-hitéleti követelményszintű kérdés föltevések és válaszadások, probléma fölvetések és megoldások, krízis-diagnózis-analízisek és krízis-terápia-szintézisek eredményeként alkotja-teremti önmagát mind emberibb emberré, emberi közösséggé, emberi társadalommá, homonoid-anthropoid fajjá.
Ezen kreatív-generatív kulturális-civilizációs konstruktivitás-produktivitás alapján szerveződő limitálatlanul progresszív individuációs-szocializációs, perszonalizációs-humanizációs, hominizációs-antropizációs maturáció-evolúció eredményeként és mértékében válik immunissá-rezisztenssé az emberi egyén, az emberi társadalom, az emberi faj az addiktivitás, a kriminalitás, a terrorizmus egyre több fajtájával-formájával szemben.
Hogyan? Az addiktivitás, a kriminalitás, a terrorizmus lényegében olyan infáns-puerilis és adoleszcens-pubeszcens; mater-idolátriás-matrimoniális és pater-idolátriás-patrimoniális; maternalista-matriarchális és paternalista-patriarchális progresszivitás-retardáltság szintekhez; matriarchális jogrendhez (Antigoné, McMurphy) és a patriarchális jogrendhez (Kreon, Big Nurse) való kompulzív-dependens kötődés, ami a genomikus létezésprogramok (Hardware) és a civilizációs létezésprogramok (Software) számtalan rendszer-inadekvációval, rendszer-inkompatibilitással (!!!) terhelt automatikus-mechanikus-sztereotipizált, determinista-fatalista-pozitivista futtatásának természetszerű következménye. Az addiktivitás, a kriminalitás, a terrorizmus visszafordíthatatlan következményekkel járó, vagyis legsúlyosabb esetei megannyi "critical system shotdown" esemény.
Adultus-maturus individuációs-szocializációs, perszonalizációs-humanizációs progresszivitású autonóm-szuverén individum-perszonalitás; "homo creato-genero-sapiens transanthropus eternovum" (versus homo retro-repro-sapiens anthroporeplica eternisatum") homonoida-anthropoida esetében megjelenő ritka sajátosság az a képesség, illetve azon képesség végtelen kiművelésére való törekvés, hogy az emberi egyén egyre magasabb művészi-tudományos-hitéleti követelményszintekhez induktív-divergens és deduktív-konvergens módokon igazodva szubszkriptálja és transzkriptálja valamint update-frissíti és kompatibilizálja genomikus (hardware) és civilizációs (software) létezés-programjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése